*Nilla szemszöge*
Cher Lloyd-Oath. Ez csak egy dolgot jelenthet, hogy Lilla hív! Nagy nehezen kikászálódtam a pihe-puha ágyikómból, mire megtaláltam a telefonomat. Nyöszörögve felvettem és beleszóltam:
-...Igen?..Mit akarsz hajnalok hajnalán?!
-Gyere már ki a lovardába! Már 7 óra van!- mondta Lilla.
-7 óra?!! Te megőrültél?! Hogy bírsz ennyire korán felkelni hétvégén?!!
-Öltözz fel lovas cuccba és gyere a lovardába!! MOST!!-ordibált Bff-em a telefonba.
-Jó-jó, megyek már csak ne sürgess, mert akkor visszaalszok!
Iszonyat lassan keltem föl, hiszen hétvége van, ki nem szeret lustálkodni?
Na, végre elkészültem! Az is egy nagy dilemma volt, hogy melyik lovaglónadrágomat válasszam. Végül a drapp színű mellett voksoltam. Aztán megreggeliztem, egy kis nutellás kenyér volt a menü. :) Gyorsan felgumiztam a hajam, előkerestem a gerincvédőm és a kobakom, felpattantam a longboardomra és 20 perc múlva a lovarda kapuján gördültem be.
-Végre itt vagy! Hol voltál ennyi ideig?? Gyorsan gyere már!-mondta Lilla idegesen.
-Hát..tudod elhaladtam egy ruhabolt mellett és nem bírtam ki, hogy ne menjek be. Éés nem fogod elhinni, hogy mit találtam! 1D-s pólót!!-áradoztam.
-NILLA!! Megmondtam, hogy siess!! Baj van!!!
-MIVAN??!
-Az, hogy Pici nem tud megelleni!! És én nem értek ehhez és...Gyere gyorsan!!!
-Jó, jó, jó megyek csak ne vonszolj!-kérleltem, miközben mentünk-Nem értem, hogy ilyenkor hol van az állatorvos, esetleg az edző, vagy a tulajdonos? Felháborító! Felháborító, hogy nekem kell levezetni egy ellést!!
-Erre most nincs időnk!! Mielőtt megmentenéd a világot "SuperGirl", rá kell, hogy ébresszelek, hogy itt van előtted a ló!
Végre valahára kaptam egy kötelet, majd a ló hátsójából kikandikáló lábra rákötöttem, majd megfogtam és húztam.
-Lilla! Bíztasd kicsit Picit, hogy ne adja föl, mert már nincs sok hátra.
Erre Lilla odasietett Picihez és simogatni kezdte.
-KINT VAAN!! JEJEEE! Na végre, úgy elfáradtam, adjatok egy kis kávét
-De ..Nilla, te még nem kávézol...
-Ja, jó oké akkor valami dzsúszt.
Végre megkaptam a finom italomat, mikor Pici gazdája a szintén pici Vivi (6 éves) és apukája sietett ide hozzánk. Mire én:
-Hát azért lehet, hogy hamarabb is idelehetett volna érni, mert egyedül vezettem le az ellést.
-De akkor még él Pici? Vagy meghalt?-aggodalmaskodott Vivike.
-Kérem ne degradáljanak ennyire!
-Elnézést, de mit jelent az a...dege...degerad...degiradál, vagy mi?-kérdezte Vivike apukája János.
-Kikérem magamnak! Nem igaz, hogy nem tudja, mit jelent a degradál szó?! Sőt még ki sem tudja mondani! Elképesztőek a mai emberek...-bosszankodtam.
Morfondírozásomat Lilla szakította meg:
-Na jó elég lesz! Nyugi Nilla! Maguk meg inkább nézzék meg a lovaikat!
Lillával elmentünk megkeresni a saját lovainkat, felszereltük őket és elmentünk egy kicsit terepre. Kb. ennyi volt a mai napom.
*Lilla szemszöge*
Reggel arra ébredtem, hogy a hasamra süt a nap. Szó szerint. Az órámra néztem, ami 6:30-at mutatott. Gyorsan felpattantam és kinyitottam az ablakot, hogy meglessem milyen az idő. És meleg volt!! Nagyon! Ami azt jelentette, hogy irány a lovarda!!
Felkaptam a sötétszürke lovaglónadrágomat, egy pólót és már indultam is a gördeszkámmal a lovardába.
Mikor odaértem, egyszer csak szörnyen fájdalmas nyerítés csapta meg a fülem.
-Pici!- gondolkodtam hangosan. Odarohantam a vemhes ló bokszához. Az aranyos póni, nem tudta megelleni a csikaját! Hát igen... ettől féltem... Pici egy nagyobb méretű (de azonos fajtájú) lóval lett fedeztetve. Úgy tűnik a csikó az apa méretét örökölte. O-ó!
Idegesen túrtam bele a táskámba, hogy felhívjam a BFF-emet. Ő ugyanis állatorvos szeretne lenni, jobban ért az ilyen esetekhez! Nem találtam a telefonom. Vagy 20 percig járkáltam ide-oda és a telefonomat kerestem, miközben Pici már egyre keservesebben nyerített.
-Hát persze!-kaptam észbe- Lipton (lovam) bokszában hagytam még tegnap!
Hát mit mondjak, nem is én lennék. Na mindegy. Idegesen nyomkodtam a telefonom. Aztán elkezdtem hívni Nillát. Kicsöngött.
-Halló!-szólt bele egy hang. Nem Nilláé volt, de mégis ismerős.
-Ki van a vonalban?-mondtam zavartan.
-Norbi.
-Tessék?-lepődtem meg-Hogy-hogy te vagy?
-Talán, mert engem hívtál-mondta unottan.-De most már igazán siethetnél, éppen egy dupla húsos hamburger fogyasztásának a kellős közepén vagyok!
-Ja, jó...Bocsi, na szia!-köszöntem és ki is nyomtam.
Norbi a névjegyzékben Nilla után van. Félrenyomtam.
Már 7 óra volt mire felbírtam hívni Nillát. Szegény Pici!
Eltelt egy óra és a BFF-em még a láthatáron sem volt. Így hát nem volt más választásom, bementem a vemhes pónihoz és megpróbáltam segíteni neki. Csak addig jutottam, hogy a csikó lába kikandikált. Elkezdtem bátorítva simogatni Picit, aki totál ki volt fáradva. Nem csodálom.
Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor megláttam Nillát. Végre elkészült! Kicsit duzzogott, közölte, hogy látott egy 1D-s pólót és muszáj volt megvennie.
Kb. 15 perc múlva teljesen megnyugodhattam, ugyanis Nillának sikerült. Mármint kiszedni a csikót, anélkül, hogy Picinek baja lett volna. Na jó kicsit fura módon, de hát ő tudja!
Aztán ideért Pici gazdája Vivi és apukája. Legjobb barátnőm egy kicsit vitatkozott velük, (mondjuk érthető) majd nyugisan kimentünk ketten Nillával terepre, Cupival és Liptonnal.
Nah! Ez a nap sem volt eseménytelen!
