5. fejezet~Jaj ne!

*Nilla szemszöge*

-Ügyes voltál!
-Köszönöm, de nem csak az én érdemem. Titié is.
-Igazad van. Még egy kör?
-Jöhet.
Végigszáguldottam a pályán, aztán robogtam is haza. Holnap lesz a verseny, és nem kell suliba mennem! Bibibí!
-Szia, Nilla. Milyen volt az edzés? - nyomott két puszit az arcomra anya.
-Helló. Titi ma nagyon jó volt....
-Leestél?
-Dehogy!!! Csak holnap nem kell suliba mennem, mert a verseny egész napos.
-Oké. Majd megkérem Dóri anyukáját, Pirikét, hogy a kislánya küldje át a leckét.
-Igen, én halálra tanulom magam, és te egy sima verseny miatt kihagysz egy napot. - bosszankodott Gorga. Ki más?
-Gorga! Ha nagyon szeretnéd, akkor eljöhetsz, mint kísérő, így nem kell suliba menned.
-Nem tudnám ellógni a 11. osztály utolsó hetét a legjobb barátnőm, Vivi nélkül.
-Akkor nem jössz... - és elkezdtem lassan felfele sétálni a lépcsőn, mikor...
-Várj! - szólt utánam kedves kis nővérkém - Mégis mennék, ha lehet.
-Tudtam, hogy meggondolod magad! - és leszaladtam a lépcsőn, és megöleltem.
-Na, azért ne fojts meg!
-Bocsi. Most felhívom Krisztát, hogy téged is kérjen ki.
***
-Meg kell próbálni.
-De, Kriszti! Engem is elengedtek!
-Nagy nehezen. - tette hozzá.
-De Gorgáról van szó! Ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, akkor iszonyat nagy balhé lesz!
-Jó, akkor megpróbálom.
-Köszi!
-Majd hívlak, szia.
-Szia.


*Lilla szemszöge*

Miután megnéztük a szabadságszobrot, taxival elmentünk a hotelhoz. Nagy nehezen bepakoltuk a bőröndjeinket az előterébe. Én és Dezső már végeztünk, már csak Tarnai tanár úr szenvedett Glóri 3 (!!) bőröndjével.
Hörcsög hangot hallottam. Dezső telefonja volt. Véletlen (de tényleg teljesen véletlen) megláttam az üzenetet, amit anyukájától kapott:
Szia Dezső!
Hogy telt az út? Minden oké?
Anya
A válasz ez volt:
Szia anya! Jó volt az út! Tök jól elbeszélgettem Lillával!

Na ja. Tök jól elbeszélgettünk. Én is írtam anyunak, apunak és Nillának, hogy minden oké, mire Glóri bőröndjei készen álltak.
-Na jó gyerekek!-mondta a tanár úr szuszogva, miközben lerakta az utolsó bőröndöt -Elkérem a szobakulcsokat.
-És meg is vannak! Dezső a miénk a 101-es, Lilla tietek pedig a 103-as szoba!
-Hogy micsoda?!?- mondtuk egyszerre Glórival.
-Valami baj van lányok?- kérdezte meglepve Tarnai.
-IGEN!!-mondtuk megint egyszerre.
Dezső értetlenül, én pedig szörnyülködve bámultam magam elé, amíg Glóri Tarnaival kötözködött.
-Én és a szüleim egyértelműen kértük, hogy egy külön szobát kapjak!- ordította.
-Sajnálom Glóri, de ezt az iskola nem tudta elintézni.
-Mi az hogy nem tudta elintézni?! Ez felháborító!
Hát végül mégis csak egy szobába cuccoltunk Glórival. Szörnyű volt.

4. fejezet ~ Nagy dolgok ezek!

*Lilla szemszöge*
Egy idő után a repülőn, leraktam a könyvem és észrevettem az...osztálytársaimat. Áá! Persze tudtam, hogy nem csak egyedül megyek, de...na mindegy. Közvetlen előttem ült Glória, aki éppen a "Lovas Nemzet" című magazin júniusi számát lapozgatta. Jajj! Utálom! Ő is a lovardába jár...
Ezután jobbra pillantottam. Majd gyorsan elcsaptam a fejem. Dezső ült 2 ülésnyire tőlem. Jó ő rendes meg minden csak annyira idegesítő, hogy mindig az idióta hörcsögéről papol! Igen, nem viccelek! Ennyi idősen van egy hörcsöge, akit állítása szerint imád. Majd arra gondoltam, kivel leszek én 3 napig. Ki lesz az én társaságom?
 Aztán megláttam a tanárt is akire rá vagyunk bízva. Ő egész jó fej. Majd ő is meglátott.
-Lilla! Hát itt vagy?! Már azt hittem lekésted a gépet- mondta olyan hangosan, hogy elvörösödtem.
-Jó napot kívánok Tarnai tanár úr!- mondtam halkan.
-Jó utazást neked!- suttogta végül ő is.
-Köszönöm, magának is!
A hangra Glória is hátrafordult hozzám:
-Szia Lilluska!- mondta gúnyosan
-Szia Glóri!- válaszoltam teljesen normálisan. Amúgy utálom ha "Lilluskának" hívnak.
Majd Glóri -látván, hogy nem idegesített fel- visszafordult.
Újra elővettem a könyvemet és bújni kezdtem. Már örültem, mert azt hittem hogy Dezső nem vett észre. Tévedtem.
Dezső hamar felugrott és odaült a mellettem lévő szabad helyre.
-Szia Lilla! Hogy vagy? Nem unatkozol így egyedül? -
-Szia. Jól. Nem. Teljesen jól elvoltam a könyvemmel.- próbáltam célozgatni arra, hogy igazán nincs szükségem a társaságára. Közben fel sem néztem a könyvemből. De ő nem értette a célzást. Hurrá.
-Az jó! Én is jól vagyok...Na de szegény höri! Hétvégén ment a hasa és...- tulajdonképpen ennyit értettem a beszédéből aztán elmerültem a könyvemben. Ő nem vette észre. Csak néha eszméltem fel egy pillanatra, majd amikor hallottam, hogy továbbra is a hörcsögről van szó, tovább olvastam. Olyankor ilyeneket hallottam, hogy...és beadtam neki a gyógyszert de..., ...megharapta az ujjam, de nem volt gáz mert..., meg hogy: ...és megette a répát is és...
Tehát így telt az utazás...Szuper.
***
Este értünk oda. A leszállás előtt fentről láttam a szabadságszobrot! Hatalmas volt! Tiszta sürgés forgás körülötte, a forgalom elképesztően nagy és minden ember siet valahova. Hát igen, ilyen Amerika!


*Nilla szemszöge*

Remek! Elkezdődött a suli utolsó hete, ami azt jelenti, hogy megint kelhetek korán!
Felvettem egy farmert, és egy szürke pólót. Gyorsan bementem a fürdőszobába, és Gorgával találtam szemben magam.
-Szia, húgi! Hogy vagy? - kérdezte teljesen normálisan. Valami készül.
-Szia! Köszi, te?
-Jól... Lennék, ha nem itt lennél!
-Akkor elmegyek, Miss!
Becsuktam az ajtót, aztán bementem a szobámba, és bepakoltam a sulitáskámba. Az a rengeteg könyv!
Bemerészkedtem a fürdőszobába, ahol még mindig ott az én ÖRDÖGÖM (csupa agybetűvel!). Lesétáltam a lépcsőn, és a konyha felé vettem az irányt.
-Jó reggelt, Nilla! Jól aludtál? - kérdezte apu, majd egy nutellás kenyeret tolt elém.
-Köszi, jól. Gorga már megint nem engedett be a fürdőszobába, ami megjegyzem, kissé bunkóságra utal.
-Na, tán kibeszél a hugicám? Ejnye, már. Milyen rossz dolog.
-Nem rosszabb annál, hogy nem engednek be a fürdőszobába.
-Lányok! Ezt hagyjátok rá.
Lecsitultunk, és békességben (ami köztünk van) megkajáltunk.
-Köszi, a reggelit. - és felmentem az ominózus helységbe. És, egy nagyon bizarr dolgot csináltam!
Megmostam a fogam.
***
Amúgy a suli nagyon gyorsan eltelt, bár nem volt ott Lilla, így Dórival kellett jópofiznom. Utálom ezt a csajt!

*Titi*

Gyorsan megcsináltam a lenyóimat, és tanultam is (egy kicsit, de erről pszt!!!) és indultam a lovardába.
Szerdán lesz a versenyem. Sokat kell gyakorolni, nagy a hajtás.
***
-Áh, Nilla! - üdvözölt az edzőm, Kriszti.
-Szia! Felnyergelem Titit.
-Pont ezt akartam mondani. Siess! Ja, és nem kell lejártatni!
-Oki.
Odamentem Titihez, és gyorsan megkerestem a gallopnyerget, és már készen is álltunk az edzésre!
Rengeteget gyakoroltunk.

3. fejezet ~ Bye, Bye!! :(

*Nilla szemszöge*

Azon kaptam magam, hogy alszok. :D
Másnap reggel
Felvettem egy farmernacit és egy átlagos pólót.
-Titanilla! Mit tollászkodsz ennyi ideig?
-Jól van, nyugi. Tudod, a legjobb barinőm ma elutazik, és szeretnék jól kinézni, mikor búcsúzkodunk!
Gorga néha (mindig) annyira utálatos.
-Akkor húzd ki onnan a nagy segged, és engedj fogat mosni!- ordította a fejembe.
-Akkor talán engedj ki!!!
-Parancsoljon, úrnőm- engedett ki.
Végre elkészültem és már kutakodtam a mobilom után.
-Szia, Lilla! Hol vagy?
-Szia, Nilla! Hát, ő.. Itt a házatok előtt.
-Ja, bocsi. Megyek.
***
-Szia!-öleltem meg- Mizujs?
-Semmi...Azért sajnálom, hogy ez a verseny kimarad...De azért neked szurkolok! Hajtsd Titit!

Ja igen... Lilla ezt azért mondta, mert én "zsokéskodok". Persze, tudok ugratni is tudok meg a díjlovaglás alapjait is ismerem, de nekem ez a sport sportrésze, vagy mije, jobban bejött. :)
Amúgy Lilla díjugrat és díjlovagol is.

*Lilla szemszöge*
Egész éjjel forgolódtam.Ugyanis szerdán verseny lesz, amire az utazás miatt nem mehetek. Ráadásul Nillának sem tudok majd szurkolni. :(
Miután elkészültem, azonnal Nilláék háza elé siettem. Ott megcsörrent a telefonom. Nilla volt.
Bff-em kikísért a repülőtérre, sok szerencsét kívánt, majd elment.
Nagy levegőt vettem és megpróbáltam kikászálódni a tömegből. Nagy sokára sikerült és végre fellehetett szállni a gépre. Kb. 20 perc után elindultunk. Ültem már repülőn, ez most mégis sokkal jobb volt az eddigieknél! Gyönyörű volt a táj! Amikor még fokozatosan felfele repültünk, elmentünk a lovarda felett!! És láttam ici-piciben! :D Aztán jelzett a telefonom. SMS jött Nillától, ami így szólt:
Sziaa! Jó utazást! :) 
Visszaírtam neki, hogy köszi, aztán előkaptam a táskámból (a kisebbikből, amit felhoztam a gépre) a könyvemet és elmerültem a Leiner Laura csúcs könyvében, a Szent Johanna Gimi-ben.