7. fejezet~Az elveszett ló

*Lilla szemszöge*

Éppen Szélvésszel, a betanítatlan, rettentően ijedős kancával foglalkoztam a karámba.
-Ezt egyszer már abbahagytad!
Hiába idegeskedtem, a sárga telivér egyáltalán nem zavartatta magát. Pedig már rajta volt a kantár és a nyereg is. Ahányszor megpróbáltam közelíteni hozzá elvágtatott, majd visszanézett rám.
 Lassan, óvatosan léptem egyet. Ő nem mozdult. Léptem még egyet...és még egyet. Már csak egyetlen egy lépés kellett volna amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Persze Szélvész úgy megijedt a csengőhangomtól, hogy hirtelen arrébb ugrott majd nagy felém irányuló bakolások közepette elszáguldott.
Ránéztem a telefonomra. Privát szám.
-Csery Lilla vagyok.- szóltam idegesen a készülékbe.
-Önt érdekli a forradalmian új fokhagymás Orbit?
-Hogy mi??? Már ne is haragudj, de most a legkisebb gondom is nagyobb annál, minthogy az akármilyen Orbittal foglalkozzak!!
-Fokhagymás Orbit!
-Nem érdekeeel!!!!!- ezzel kinyomtam.
Telefonbetyárok. A lehető legrosszabbkor. Felnéztem, hogy tovább folytassam a munkát Szélvésszel...Csakhogy nem volt ott. A karámajtó nyitva. Hopp, lehet én hagytam úgy...
Miután az egész lovarda környékén szétnéztem és nem találtam, felhívtam az edzőt. Felesleges volt, mert ő is itt volt a lovardába, csak nem tudtam. Na mindegy. Azt mondta, mivel Szélvész rettentő ijedős, lóval kell elindulnunk keresni. Szerencse, hogy a lovarda a tanyavilágba van. Tehát kiálltam a kapuba Liptonkámmal és vártam Nillát, hogy jöjjön segíteni.


*Nilla szemszöge*

Éppen díjloagló edzésem volt Rebekával, a lovammal, amikor Lilla edzője szaladt oda hozzám, miszerint azonnal menjek segíteni neki Szélvészt keresni. A következő kérdések bukkantak fel bennem:
-Milyen Szélvész?
-Az egy ló?
-Van a lovardában Szélvész?
-De hol van Lilla?
-És most komolyan így menjek egy lovat keresni?
-Mikor megyünk?
-Hol áll a fejem?
Persze, azonnal befejeztem az edzést, átvezettem Rebit a kapun, újra lovon ültem, és Lillával elindultunk keresni.

6. fejezet ~ A NAGY nap

*Lilla szemszöge*
A másnap gyorsan eltelt.
Amikor felébredtem Glóri nem volt a szobában. Gyorsan felöltöztem, megmosakodtam, bepakoltam a hátizsákomba és megindultam le a lépcsőn. A recepció előtt Dezső egy  mogyorós Milka csokit ropogtatott, miközben Glóri valamit üvöltözött vele.
Ezen a napon még csak a környéken néztünk szét és jegyzeteltünk. Nem haladtam sokat az előadásommal...lejegyzeteltem a forgalmas utakat, a rohanó embereket...stb. De Tarnai tanár úr azt mondta, hogy majd holnap rengeteg különleges, népszerű helyre megyünk. Hát remélem találok valami érdekeset az előadásomba.

*Másnap*

-Lillaaa!! Lillaaaa!!!-hirtelen felébredtem és azt láttam, hogy Glóri égővörös fejjel ordít a fülembe.- Azonnal kelj fel!!!
Ránéztem az órámra, amit hoztam. 4:53-at mutatott.
-Mondom kelj feeeel!!!!- ordibált szobatársam még mindig.-Nem találom az arany karkötőm!!
-És ezért nekem miért kell felkelnem?-kérdeztem ásítva.
-Ezt nem értheted meg! De az a karkötő VALÓDI arany!! Tegnap este még megvolt!
Azt hiszem ez az ő nyelvén azt jelenti: "Légyszíves segíts megkeresni!". Nagy nehezen feltápászkodtam. De későn. Glóri előrántotta az ágyam alól a karkötőt és gyilkos szemekkel nézett rám?
-ELLOPTAD!!!-tört ki hirtelen.
-Glóri! Konkrétan 5 óra van! Valószínűleg felkeltem az éjszaka közepén, azért, hogy a te karkötődet, amiről azt sem tudtam, hogy létezik, az  ágyam alá rejtsem. Ez nevetséges!-méltatlankodtam
Aztán még ordibált valamit, de elengedtem a fülem mellett.
Felkaptam egy ciklámen ujjatlan pólót, egy rövid farmernadrággal, rendbe raktam magam és már indultam volna le a lépcsőn...amikor az órára néztem. 5:30. Akkor a 7 órás gyülekezőig még van időm.
Írtam Nillának egy "Hajrá!" sms-t aztán olvasni kezdtem...
***
Beültünk egy taxiba és elindultuk felfedezni Amerikát. :D
Rengeteg érdekes dolgot tudtam az előadásomba szerezni! Szerintem nagyon jól fog sikerülni! Még a repülőn összerakom és szuper lesz! :)
***
Este 6 órakor kint voltunk a repülőtéren. 6:30-kor el is indult a repülő. Az út, ahhoz képest, hogy hajnalba értünk haza rövidnek tűnt. Éppen össze bírtam alatta rakni az előadásom...Jó mondjuk közben Dezső egész végig hozzám beszélt...a hörcsögéről...ki gondolta volna...
Amikor hazaértem már nem volt időm mesélni anyuéknak. Bedőltem az ágyamba és aludtam. Szerencsére aznapra (csütörtök) felmentést kaptunk hárman a suliból. Tehát aludhattam...


*Nilla szemszöge*

Huhh. Ma van a verseny. Csak egy kicsit izgulok... "kicsit".
Felvettem a galopp nadrágomat, egy fehér pólót, gyorsan összeraktam a maradék cuccot, egy sporttásába, és már mentünk is Gorgával a lovarda felé.
-Sziasztok!
-Helló, Kriszti. Hogy vagy?
-Jól. De haladjunk, mert mindjárt elkésünk.
***
-Elmegyek regisztrálni. Mindjárt itt vagyok. - mondta Kriszti (edzőm)
-Én szét nézek. - és ezzel Gorga el is ment.
Úgy döntöttem, hogy levezetem Titit a lószállítóról, leápolom, és felszerelem.
Oké, ez így jól is hangzott, csakhogy Tarr Boglár megjelent.
-Ohh, a lovardádból még mindig csak te zsokéskodsz?
-Szia, Boglár. És igen. De most el szeretném végezni a teendőimet.
Elkezdtem csutakolni a lovat, és nem szóltam Boglárhoz. Ő ezen megpukkadt, és inkább elment.
***
-A 2. helyezett Nagy Titanilla Maya. Az első helyezett Tarr Boglár. Megkérném a dobogósakat, hogy vágtázzanak egy tisztelet kört.
Felcsendült a Stand Up és mi elkezdtünk vágtázni.

5. fejezet~Jaj ne!

*Nilla szemszöge*

-Ügyes voltál!
-Köszönöm, de nem csak az én érdemem. Titié is.
-Igazad van. Még egy kör?
-Jöhet.
Végigszáguldottam a pályán, aztán robogtam is haza. Holnap lesz a verseny, és nem kell suliba mennem! Bibibí!
-Szia, Nilla. Milyen volt az edzés? - nyomott két puszit az arcomra anya.
-Helló. Titi ma nagyon jó volt....
-Leestél?
-Dehogy!!! Csak holnap nem kell suliba mennem, mert a verseny egész napos.
-Oké. Majd megkérem Dóri anyukáját, Pirikét, hogy a kislánya küldje át a leckét.
-Igen, én halálra tanulom magam, és te egy sima verseny miatt kihagysz egy napot. - bosszankodott Gorga. Ki más?
-Gorga! Ha nagyon szeretnéd, akkor eljöhetsz, mint kísérő, így nem kell suliba menned.
-Nem tudnám ellógni a 11. osztály utolsó hetét a legjobb barátnőm, Vivi nélkül.
-Akkor nem jössz... - és elkezdtem lassan felfele sétálni a lépcsőn, mikor...
-Várj! - szólt utánam kedves kis nővérkém - Mégis mennék, ha lehet.
-Tudtam, hogy meggondolod magad! - és leszaladtam a lépcsőn, és megöleltem.
-Na, azért ne fojts meg!
-Bocsi. Most felhívom Krisztát, hogy téged is kérjen ki.
***
-Meg kell próbálni.
-De, Kriszti! Engem is elengedtek!
-Nagy nehezen. - tette hozzá.
-De Gorgáról van szó! Ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, akkor iszonyat nagy balhé lesz!
-Jó, akkor megpróbálom.
-Köszi!
-Majd hívlak, szia.
-Szia.


*Lilla szemszöge*

Miután megnéztük a szabadságszobrot, taxival elmentünk a hotelhoz. Nagy nehezen bepakoltuk a bőröndjeinket az előterébe. Én és Dezső már végeztünk, már csak Tarnai tanár úr szenvedett Glóri 3 (!!) bőröndjével.
Hörcsög hangot hallottam. Dezső telefonja volt. Véletlen (de tényleg teljesen véletlen) megláttam az üzenetet, amit anyukájától kapott:
Szia Dezső!
Hogy telt az út? Minden oké?
Anya
A válasz ez volt:
Szia anya! Jó volt az út! Tök jól elbeszélgettem Lillával!

Na ja. Tök jól elbeszélgettünk. Én is írtam anyunak, apunak és Nillának, hogy minden oké, mire Glóri bőröndjei készen álltak.
-Na jó gyerekek!-mondta a tanár úr szuszogva, miközben lerakta az utolsó bőröndöt -Elkérem a szobakulcsokat.
-És meg is vannak! Dezső a miénk a 101-es, Lilla tietek pedig a 103-as szoba!
-Hogy micsoda?!?- mondtuk egyszerre Glórival.
-Valami baj van lányok?- kérdezte meglepve Tarnai.
-IGEN!!-mondtuk megint egyszerre.
Dezső értetlenül, én pedig szörnyülködve bámultam magam elé, amíg Glóri Tarnaival kötözködött.
-Én és a szüleim egyértelműen kértük, hogy egy külön szobát kapjak!- ordította.
-Sajnálom Glóri, de ezt az iskola nem tudta elintézni.
-Mi az hogy nem tudta elintézni?! Ez felháborító!
Hát végül mégis csak egy szobába cuccoltunk Glórival. Szörnyű volt.

4. fejezet ~ Nagy dolgok ezek!

*Lilla szemszöge*
Egy idő után a repülőn, leraktam a könyvem és észrevettem az...osztálytársaimat. Áá! Persze tudtam, hogy nem csak egyedül megyek, de...na mindegy. Közvetlen előttem ült Glória, aki éppen a "Lovas Nemzet" című magazin júniusi számát lapozgatta. Jajj! Utálom! Ő is a lovardába jár...
Ezután jobbra pillantottam. Majd gyorsan elcsaptam a fejem. Dezső ült 2 ülésnyire tőlem. Jó ő rendes meg minden csak annyira idegesítő, hogy mindig az idióta hörcsögéről papol! Igen, nem viccelek! Ennyi idősen van egy hörcsöge, akit állítása szerint imád. Majd arra gondoltam, kivel leszek én 3 napig. Ki lesz az én társaságom?
 Aztán megláttam a tanárt is akire rá vagyunk bízva. Ő egész jó fej. Majd ő is meglátott.
-Lilla! Hát itt vagy?! Már azt hittem lekésted a gépet- mondta olyan hangosan, hogy elvörösödtem.
-Jó napot kívánok Tarnai tanár úr!- mondtam halkan.
-Jó utazást neked!- suttogta végül ő is.
-Köszönöm, magának is!
A hangra Glória is hátrafordult hozzám:
-Szia Lilluska!- mondta gúnyosan
-Szia Glóri!- válaszoltam teljesen normálisan. Amúgy utálom ha "Lilluskának" hívnak.
Majd Glóri -látván, hogy nem idegesített fel- visszafordult.
Újra elővettem a könyvemet és bújni kezdtem. Már örültem, mert azt hittem hogy Dezső nem vett észre. Tévedtem.
Dezső hamar felugrott és odaült a mellettem lévő szabad helyre.
-Szia Lilla! Hogy vagy? Nem unatkozol így egyedül? -
-Szia. Jól. Nem. Teljesen jól elvoltam a könyvemmel.- próbáltam célozgatni arra, hogy igazán nincs szükségem a társaságára. Közben fel sem néztem a könyvemből. De ő nem értette a célzást. Hurrá.
-Az jó! Én is jól vagyok...Na de szegény höri! Hétvégén ment a hasa és...- tulajdonképpen ennyit értettem a beszédéből aztán elmerültem a könyvemben. Ő nem vette észre. Csak néha eszméltem fel egy pillanatra, majd amikor hallottam, hogy továbbra is a hörcsögről van szó, tovább olvastam. Olyankor ilyeneket hallottam, hogy...és beadtam neki a gyógyszert de..., ...megharapta az ujjam, de nem volt gáz mert..., meg hogy: ...és megette a répát is és...
Tehát így telt az utazás...Szuper.
***
Este értünk oda. A leszállás előtt fentről láttam a szabadságszobrot! Hatalmas volt! Tiszta sürgés forgás körülötte, a forgalom elképesztően nagy és minden ember siet valahova. Hát igen, ilyen Amerika!


*Nilla szemszöge*

Remek! Elkezdődött a suli utolsó hete, ami azt jelenti, hogy megint kelhetek korán!
Felvettem egy farmert, és egy szürke pólót. Gyorsan bementem a fürdőszobába, és Gorgával találtam szemben magam.
-Szia, húgi! Hogy vagy? - kérdezte teljesen normálisan. Valami készül.
-Szia! Köszi, te?
-Jól... Lennék, ha nem itt lennél!
-Akkor elmegyek, Miss!
Becsuktam az ajtót, aztán bementem a szobámba, és bepakoltam a sulitáskámba. Az a rengeteg könyv!
Bemerészkedtem a fürdőszobába, ahol még mindig ott az én ÖRDÖGÖM (csupa agybetűvel!). Lesétáltam a lépcsőn, és a konyha felé vettem az irányt.
-Jó reggelt, Nilla! Jól aludtál? - kérdezte apu, majd egy nutellás kenyeret tolt elém.
-Köszi, jól. Gorga már megint nem engedett be a fürdőszobába, ami megjegyzem, kissé bunkóságra utal.
-Na, tán kibeszél a hugicám? Ejnye, már. Milyen rossz dolog.
-Nem rosszabb annál, hogy nem engednek be a fürdőszobába.
-Lányok! Ezt hagyjátok rá.
Lecsitultunk, és békességben (ami köztünk van) megkajáltunk.
-Köszi, a reggelit. - és felmentem az ominózus helységbe. És, egy nagyon bizarr dolgot csináltam!
Megmostam a fogam.
***
Amúgy a suli nagyon gyorsan eltelt, bár nem volt ott Lilla, így Dórival kellett jópofiznom. Utálom ezt a csajt!

*Titi*

Gyorsan megcsináltam a lenyóimat, és tanultam is (egy kicsit, de erről pszt!!!) és indultam a lovardába.
Szerdán lesz a versenyem. Sokat kell gyakorolni, nagy a hajtás.
***
-Áh, Nilla! - üdvözölt az edzőm, Kriszti.
-Szia! Felnyergelem Titit.
-Pont ezt akartam mondani. Siess! Ja, és nem kell lejártatni!
-Oki.
Odamentem Titihez, és gyorsan megkerestem a gallopnyerget, és már készen is álltunk az edzésre!
Rengeteget gyakoroltunk.

3. fejezet ~ Bye, Bye!! :(

*Nilla szemszöge*

Azon kaptam magam, hogy alszok. :D
Másnap reggel
Felvettem egy farmernacit és egy átlagos pólót.
-Titanilla! Mit tollászkodsz ennyi ideig?
-Jól van, nyugi. Tudod, a legjobb barinőm ma elutazik, és szeretnék jól kinézni, mikor búcsúzkodunk!
Gorga néha (mindig) annyira utálatos.
-Akkor húzd ki onnan a nagy segged, és engedj fogat mosni!- ordította a fejembe.
-Akkor talán engedj ki!!!
-Parancsoljon, úrnőm- engedett ki.
Végre elkészültem és már kutakodtam a mobilom után.
-Szia, Lilla! Hol vagy?
-Szia, Nilla! Hát, ő.. Itt a házatok előtt.
-Ja, bocsi. Megyek.
***
-Szia!-öleltem meg- Mizujs?
-Semmi...Azért sajnálom, hogy ez a verseny kimarad...De azért neked szurkolok! Hajtsd Titit!

Ja igen... Lilla ezt azért mondta, mert én "zsokéskodok". Persze, tudok ugratni is tudok meg a díjlovaglás alapjait is ismerem, de nekem ez a sport sportrésze, vagy mije, jobban bejött. :)
Amúgy Lilla díjugrat és díjlovagol is.

*Lilla szemszöge*
Egész éjjel forgolódtam.Ugyanis szerdán verseny lesz, amire az utazás miatt nem mehetek. Ráadásul Nillának sem tudok majd szurkolni. :(
Miután elkészültem, azonnal Nilláék háza elé siettem. Ott megcsörrent a telefonom. Nilla volt.
Bff-em kikísért a repülőtérre, sok szerencsét kívánt, majd elment.
Nagy levegőt vettem és megpróbáltam kikászálódni a tömegből. Nagy sokára sikerült és végre fellehetett szállni a gépre. Kb. 20 perc után elindultunk. Ültem már repülőn, ez most mégis sokkal jobb volt az eddigieknél! Gyönyörű volt a táj! Amikor még fokozatosan felfele repültünk, elmentünk a lovarda felett!! És láttam ici-piciben! :D Aztán jelzett a telefonom. SMS jött Nillától, ami így szólt:
Sziaa! Jó utazást! :) 
Visszaírtam neki, hogy köszi, aztán előkaptam a táskámból (a kisebbikből, amit felhoztam a gépre) a könyvemet és elmerültem a Leiner Laura csúcs könyvében, a Szent Johanna Gimi-ben.

2. fejezet~Búcsú

*Lilla szemszöge*

Reggel eszembe jutott valami. Amit el kellett  mondanom Nillának. O-ó.
Gyorsan felkaptam a kék pólómat a fekete csőnadrágommal, majd felpattantam a gördeszkámra és már gurultam is Bádogcserép utcába, ahol Nilla lakik.
Mikor odaértem anyukája kijött elém és köszöntött:
-Szia Lilla! Nilla még szundikál, de attól nyugodtan gyere!-mondta kedvesen és beengedett.
Felmentem a lépcsőn. Bff-em szobája előtt megálltam. Vettem egy nagy levegőt. Majd bementem.
-Szia, Nilla! -köszöntem be.
-Argh... Hagyjál már aludni!!!-és nekem vágott egy párnát.
-Nilla, mondanom kell valamit.
-Csupa fül vagyok.
-El kell mennem 3 napra.
-Jó. De hova?
-tudod a suliban, az a projekt, hogy minden évben kimegy 3 tanuló külföldre egy előadást csinálni az ottani érdekességekről. És idén én is megyek.
-HOGY MIIIIIIIIIIIIIIIIIII????!!!!


*Nilla szemszöge*

*szobám*

Reggel, 10 órakor arra keltem fel, hogy Lilla felébresztett. Utálom, ha felébresztenek idő előtt. Hiszen még csak 10 óra volt!!!
Na, de beszéljünk egy kicsit a szobámról is.
Az emeleten van, ami néha jó, és rossz. Ha belépünk az ajtón, akkor szemben van egy nyereg. A nyereg mellett az íróasztalom található. Az ajtótól balra van a pihe-puha ágyikóm, amit IMÁDOK!!! Az ágyam felett egy lovas kép van. Ja és azt el is felejtettem, hogy a szalagjaim is ki vannak rakva.
Lilla közölte velem, amit akart, aztán...

1. fejezet ~ Menjünk lovagolni!

*Nilla szemszöge*

Cher Lloyd-Oath. Ez csak egy dolgot jelenthet, hogy Lilla hív! Nagy nehezen kikászálódtam a pihe-puha ágyikómból, mire megtaláltam a telefonomat. Nyöszörögve felvettem és beleszóltam:
-...Igen?..Mit akarsz hajnalok hajnalán?!
-Gyere már ki a lovardába! Már 7 óra van!- mondta Lilla.
-7 óra?!! Te megőrültél?! Hogy bírsz ennyire korán felkelni hétvégén?!!
-Öltözz fel  lovas cuccba és gyere a lovardába!! MOST!!-ordibált Bff-em a telefonba.
-Jó-jó, megyek már csak ne sürgess, mert akkor visszaalszok!
Iszonyat lassan keltem föl, hiszen hétvége van, ki nem szeret lustálkodni?
Na, végre elkészültem! Az is egy nagy dilemma volt, hogy melyik lovaglónadrágomat válasszam. Végül a drapp színű mellett voksoltam. Aztán megreggeliztem, egy kis nutellás kenyér volt a menü. :) Gyorsan felgumiztam a hajam, előkerestem a gerincvédőm és a kobakom, felpattantam a longboardomra és 20 perc múlva a lovarda kapuján gördültem be.
-Végre itt vagy! Hol voltál ennyi ideig?? Gyorsan gyere már!-mondta Lilla idegesen.
-Hát..tudod elhaladtam egy ruhabolt mellett és nem bírtam ki, hogy ne menjek be. Éés nem fogod elhinni, hogy mit találtam! 1D-s pólót!!-áradoztam.
-NILLA!! Megmondtam, hogy siess!! Baj van!!!
-MIVAN??!
-Az, hogy Pici nem tud megelleni!! És én nem értek ehhez és...Gyere gyorsan!!!
-Jó, jó, jó megyek csak ne vonszolj!-kérleltem, miközben mentünk-Nem értem, hogy ilyenkor hol van az állatorvos, esetleg az edző, vagy a tulajdonos? Felháborító! Felháborító, hogy nekem kell levezetni egy ellést!!
-Erre most nincs időnk!! Mielőtt megmentenéd a világot "SuperGirl", rá kell, hogy ébresszelek, hogy itt van előtted a ló!
Végre valahára kaptam egy kötelet, majd a ló hátsójából kikandikáló lábra rákötöttem, majd megfogtam és húztam.
-Lilla! Bíztasd kicsit Picit, hogy ne adja föl, mert már nincs sok hátra.
Erre Lilla odasietett Picihez és simogatni kezdte.
-KINT VAAN!! JEJEEE! Na végre, úgy elfáradtam, adjatok egy kis kávét
-De ..Nilla, te még nem kávézol...
-Ja, jó oké akkor valami dzsúszt.
Végre megkaptam a finom italomat, mikor Pici gazdája a szintén pici Vivi (6 éves) és apukája sietett ide hozzánk. Mire én:
-Hát azért lehet, hogy hamarabb is idelehetett volna érni, mert egyedül vezettem le az ellést.
-De akkor még él Pici? Vagy meghalt?-aggodalmaskodott Vivike.
-Kérem ne degradáljanak ennyire!
-Elnézést, de mit jelent az a...dege...degerad...degiradál, vagy mi?-kérdezte Vivike apukája János.
-Kikérem magamnak! Nem igaz, hogy nem tudja, mit jelent a degradál szó?! Sőt még ki sem tudja mondani! Elképesztőek a mai emberek...-bosszankodtam.
Morfondírozásomat Lilla szakította meg:
-Na jó elég lesz! Nyugi Nilla! Maguk meg inkább nézzék meg a lovaikat!
Lillával elmentünk megkeresni a saját lovainkat, felszereltük őket és elmentünk egy kicsit terepre. Kb. ennyi volt a mai napom.

*Lilla szemszöge*
Reggel arra ébredtem, hogy a hasamra süt a nap. Szó szerint. Az órámra néztem, ami 6:30-at mutatott. Gyorsan felpattantam és kinyitottam az ablakot, hogy meglessem milyen az idő. És meleg volt!! Nagyon! Ami azt jelentette, hogy irány a lovarda!!
Felkaptam a sötétszürke lovaglónadrágomat, egy pólót és már indultam is a gördeszkámmal a lovardába.
Mikor odaértem, egyszer csak szörnyen fájdalmas nyerítés csapta meg a fülem.
-Pici!- gondolkodtam hangosan. Odarohantam a vemhes ló bokszához. Az aranyos póni, nem tudta megelleni a csikaját! Hát igen... ettől féltem... Pici egy nagyobb méretű (de azonos fajtájú) lóval lett fedeztetve. Úgy tűnik a csikó az apa méretét örökölte. O-ó!
Idegesen túrtam bele a táskámba, hogy felhívjam a BFF-emet. Ő ugyanis állatorvos szeretne lenni, jobban ért az ilyen esetekhez! Nem találtam a telefonom. Vagy 20 percig járkáltam ide-oda és a telefonomat kerestem, miközben Pici már egyre keservesebben nyerített.
-Hát persze!-kaptam észbe- Lipton (lovam) bokszában hagytam még tegnap!
Hát mit mondjak, nem is én lennék. Na mindegy. Idegesen nyomkodtam a telefonom. Aztán elkezdtem hívni Nillát. Kicsöngött.
-Halló!-szólt bele egy hang. Nem Nilláé volt, de mégis ismerős.
-Ki van a vonalban?-mondtam zavartan.
-Norbi.
-Tessék?-lepődtem meg-Hogy-hogy te vagy?
-Talán, mert engem hívtál-mondta unottan.-De most már igazán siethetnél, éppen egy dupla húsos hamburger fogyasztásának a kellős közepén vagyok!
-Ja, jó...Bocsi, na szia!-köszöntem és ki is nyomtam.
Norbi a névjegyzékben Nilla után van. Félrenyomtam.
Már 7 óra volt mire felbírtam hívni Nillát. Szegény Pici!
Eltelt egy óra és a BFF-em még a láthatáron sem volt. Így hát nem volt más választásom, bementem a vemhes pónihoz és megpróbáltam segíteni neki. Csak addig jutottam, hogy a csikó lába kikandikált. Elkezdtem bátorítva simogatni Picit, aki totál ki volt fáradva. Nem csodálom.
Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor megláttam Nillát. Végre elkészült! Kicsit duzzogott, közölte, hogy látott egy 1D-s pólót és muszáj volt megvennie.
Kb. 15 perc múlva teljesen megnyugodhattam, ugyanis Nillának sikerült. Mármint kiszedni a csikót, anélkül, hogy Picinek baja lett volna. Na jó kicsit fura módon, de hát ő tudja!
Aztán ideért Pici gazdája Vivi és apukája. Legjobb barátnőm egy kicsit vitatkozott velük, (mondjuk érthető) majd nyugisan kimentünk ketten Nillával terepre, Cupival és Liptonnal.
Nah! Ez a nap sem volt eseménytelen!