6. fejezet ~ A NAGY nap

*Lilla szemszöge*
A másnap gyorsan eltelt.
Amikor felébredtem Glóri nem volt a szobában. Gyorsan felöltöztem, megmosakodtam, bepakoltam a hátizsákomba és megindultam le a lépcsőn. A recepció előtt Dezső egy  mogyorós Milka csokit ropogtatott, miközben Glóri valamit üvöltözött vele.
Ezen a napon még csak a környéken néztünk szét és jegyzeteltünk. Nem haladtam sokat az előadásommal...lejegyzeteltem a forgalmas utakat, a rohanó embereket...stb. De Tarnai tanár úr azt mondta, hogy majd holnap rengeteg különleges, népszerű helyre megyünk. Hát remélem találok valami érdekeset az előadásomba.

*Másnap*

-Lillaaa!! Lillaaaa!!!-hirtelen felébredtem és azt láttam, hogy Glóri égővörös fejjel ordít a fülembe.- Azonnal kelj fel!!!
Ránéztem az órámra, amit hoztam. 4:53-at mutatott.
-Mondom kelj feeeel!!!!- ordibált szobatársam még mindig.-Nem találom az arany karkötőm!!
-És ezért nekem miért kell felkelnem?-kérdeztem ásítva.
-Ezt nem értheted meg! De az a karkötő VALÓDI arany!! Tegnap este még megvolt!
Azt hiszem ez az ő nyelvén azt jelenti: "Légyszíves segíts megkeresni!". Nagy nehezen feltápászkodtam. De későn. Glóri előrántotta az ágyam alól a karkötőt és gyilkos szemekkel nézett rám?
-ELLOPTAD!!!-tört ki hirtelen.
-Glóri! Konkrétan 5 óra van! Valószínűleg felkeltem az éjszaka közepén, azért, hogy a te karkötődet, amiről azt sem tudtam, hogy létezik, az  ágyam alá rejtsem. Ez nevetséges!-méltatlankodtam
Aztán még ordibált valamit, de elengedtem a fülem mellett.
Felkaptam egy ciklámen ujjatlan pólót, egy rövid farmernadrággal, rendbe raktam magam és már indultam volna le a lépcsőn...amikor az órára néztem. 5:30. Akkor a 7 órás gyülekezőig még van időm.
Írtam Nillának egy "Hajrá!" sms-t aztán olvasni kezdtem...
***
Beültünk egy taxiba és elindultuk felfedezni Amerikát. :D
Rengeteg érdekes dolgot tudtam az előadásomba szerezni! Szerintem nagyon jól fog sikerülni! Még a repülőn összerakom és szuper lesz! :)
***
Este 6 órakor kint voltunk a repülőtéren. 6:30-kor el is indult a repülő. Az út, ahhoz képest, hogy hajnalba értünk haza rövidnek tűnt. Éppen össze bírtam alatta rakni az előadásom...Jó mondjuk közben Dezső egész végig hozzám beszélt...a hörcsögéről...ki gondolta volna...
Amikor hazaértem már nem volt időm mesélni anyuéknak. Bedőltem az ágyamba és aludtam. Szerencsére aznapra (csütörtök) felmentést kaptunk hárman a suliból. Tehát aludhattam...


*Nilla szemszöge*

Huhh. Ma van a verseny. Csak egy kicsit izgulok... "kicsit".
Felvettem a galopp nadrágomat, egy fehér pólót, gyorsan összeraktam a maradék cuccot, egy sporttásába, és már mentünk is Gorgával a lovarda felé.
-Sziasztok!
-Helló, Kriszti. Hogy vagy?
-Jól. De haladjunk, mert mindjárt elkésünk.
***
-Elmegyek regisztrálni. Mindjárt itt vagyok. - mondta Kriszti (edzőm)
-Én szét nézek. - és ezzel Gorga el is ment.
Úgy döntöttem, hogy levezetem Titit a lószállítóról, leápolom, és felszerelem.
Oké, ez így jól is hangzott, csakhogy Tarr Boglár megjelent.
-Ohh, a lovardádból még mindig csak te zsokéskodsz?
-Szia, Boglár. És igen. De most el szeretném végezni a teendőimet.
Elkezdtem csutakolni a lovat, és nem szóltam Boglárhoz. Ő ezen megpukkadt, és inkább elment.
***
-A 2. helyezett Nagy Titanilla Maya. Az első helyezett Tarr Boglár. Megkérném a dobogósakat, hogy vágtázzanak egy tisztelet kört.
Felcsendült a Stand Up és mi elkezdtünk vágtázni.